Mi volt a sammaita és a Hilleliták értelmezése a zsidó törvényről?

Mi volt a sammaita és a Hilleliták értelmezése a zsidó törvényről? Válasz



Sammai és Hillel két befolyásos zsidó rabbi volt, akiknek a Tórához fűzött kommentárjai több száz éven át alakították a zsidó teológiát és filozófiát. Jézus földi szolgálatának éveiben a sammaita és a Hilleli iskola volt a zsidó törvény két domináns megközelítése. Sajnos a templom lerombolása i.sz. 70-ben a legtöbb feljegyzés elvesztését eredményezte a két csoport közötti vitákkal kapcsolatban. A templom lerombolása után a Hillelita iskola gyorsan megszerezte a dominanciát, így az első századi Hilleli és Shammaite jogról ismereteink nagy része kizárólag a későbbi Hillelita íróktól származik. Ezek az írók a modern kétpárti politikához hasonló módon jelenítik meg a Shammaite-Hillelite megosztottságot, és látszólag mindkét oldal kötött és eltökélt, hogy mindenben ellentmond a másiknak.



A hagyomány szerint Sammai farizeus volt, aki Jézus születése előtti években tanított. A Törvényhez fűzött kommentárjában a templomi szertartások szükségességét hangsúlyozta, értelmezését szigorúnak, literalistának és Izrael-centrikusnak jellemzik. Azt az iskolát, amely ezeket az értelmezéseket követte, a zsidó törvény sammai értelmezéseként emlegetik.





Hillel rabbi, Shammai kortársa kevésbé foglalkozott a templomi imádattal. Kommentárját liberálisabbnak, toleránsabbnak és a pogányokkal szemben elfogadóbbnak tekintik. Hillel arról is ismert volt, hogy az exegézis hagyományos mintáit hét egyéni szabályba kódolta. Hillelita iskolája a sammaita megközelítés riválisa volt. A templom lerombolása után a shammaite iskola befolyása elhalványult, és Hillel filozófiája a zsidó jog domináns megközelítése lett több mint 400 éven át.



A tudósok bizonytalanok abban, hogy a Shammaite és Hilleli iskolák közötti különbségek közül hány tényszerű, és hány a revizionista történelem terméke. Míg a 70 előtti zsidó tudósok gyakran hivatkoznak a két csoport közötti nézeteltérésekre, a fennmaradt feljegyzések túlnyomó többsége Hillelita íróktól származik. Lehetséges, hogy a Hilleliták eltúloztak néhány különbséget Shammai és Hillel között, hogy Hillelt hősiesebb megvilágításban ábrázolják.



Még ilyen nyitott kérdések mellett is egyértelmű, hogy a Sammai és Hillel közötti kölcsönhatás befolyásolta a judaizmust a korai keresztény korszakban. A két iskola közötti rivalizálás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a judaizmus egyre inkább úgy gondolja, hogy a szóbeli törvény – mint amilyet a sammaita vagy a Hilleli iskolákban hirdettek – ugyanolyan mérvadó, mint az írott Tóra.



Egyes tudósok vitatják, hogy melyik iskola, a sammaita vagy a Hilleli, volt nagyobb befolyása az Újszövetség teológiájára. Jézus válásra vonatkozó korlátozó szabályai megegyeznek Shammai szabályaival, míg Hillel az elfogadható okok szélesebb körét tette lehetővé a házasság megszüntetésére. Jézus az aranyszabályt is kihívóbb, pozitívabb kifejezéssel fogalmazta meg, ellentétben Hillel könnyedebb, negatív kifejezésével, amely ugyanazt az alapötletet fogalmazta meg. Ugyanakkor Jézus üdvözölte a nem zsidó embereket, és gyakran szidta a farizeusokat túlzott törvényességük miatt. A tény az, hogy Jézus bemutatta az igazságot, és a Sammaival vagy Hillellel kötött megállapodása másodlagos és véletlen volt. Jézus az Atya Igéjét mondta, és tanítása nem tekinthető egyetlen rabbi védelmének sem (János 12:49).

Akadémiai vita folyik Sammai és Hillel Pál apostol teológiájára gyakorolt ​​hatásáról is. Egyrészt Pál Gamaliel tanítványa volt, aki a Hilleli iskolából származott, és akár Hillel unokája is lehetett. Ám megtérése előtt Pál (Saul) aligha volt toleráns, pogánybarát farizeus. Pál inkább, ellentétben Gamaliel tanításával, szigorú álláspontot képviselt. Pál leveleiben pedig Izrael-központú, mindent vagy semmit engedelmességet fejez ki a törvény iránt (Róma 3:19–28; vö. Jakab 2:10), amelyet sok tudós inkább Sammaival azonosítana. Természetesen, miközben ihletett Szentírást írt, Pál nem foglalkozott azzal, hogy a rabbi milyen hatással lehetett rá a múltban; a Szentlélek vitte magával, és azt írta, amit a Lélek akart (2Péter 1:21).

Végső soron a zsidó jog sammaita és Hilleli értelmezése közötti különbségek inkább történelmi apróságok, semmint a kereszténység fő aggodalmai. Bár a zsidó teológiára gyakorolt ​​hatásuk jelentős lehetett, Sammai és Hillel tanításai végső soron irrelevánsak a Szentírás tartalmával és Jézus Krisztus tényleges tanításaival szemben.



Top