Mi volt Jákob és Ézsau története?

Jákob és Ézsau története két testvér története, akik Izsáktól és Rebekától születtek. Ézsau volt az elsőszülött, és mint ilyen, megillette az elsőszülöttségi jog, amely az örökség kétszeres részét foglalta magában. Jákob az öccse volt, és nem járt elsőszülöttségi joggal. Jákob azonban megtévesztés és trükközés révén megszerezte Ézsautól az elsőszülöttségi jogot. Ez a tett szakadást hozott létre a testvérek között, és kapcsolatuk soha nem volt a régi.

Válasz





Jákob és Ézsau Izsák és Rebeka fiai, valamint a Bibliában említett első ikrek voltak. Már születésük előtt együtt küzdöttek anyjuk méhében. Szülés előtti igyekezetük későbbi konfliktusokat vetített előre (1Mózes 25:21-26).



Az ikrek nagyon eltérően nőttek fel. Jacob csendes ember volt, a sátrak között tartózkodott, és édesanyja kedvence volt. Ézsau ügyes vadász volt, szabadföldi ember és apja kedvence. Egy nap Ézsau visszatért a vadászatból, és megkívánt egy kis lencsefőzeléket, amelyet Jákob főzött. Jákób felajánlotta, hogy ad bátyjának egy kis pörköltet az elsőszülöttségi jogáért cserébe – ez a különleges megtiszteltetés, amelyet Ézsaut idősebb fiaként kapott, és ez jogot adott neki apja örökségének kétszeres részéhez. Ézsau átmeneti, fizikai szükségleteit az Istentől kapott áldása fölé helyezte, és eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak (1Mózes 25:27-34).



Amikor eljött az idő, hogy Izsák áldást adjon fiaira, Jákób és anyja arra törekedett, hogy megtévessze Izsákot, hogy Ézsau helyett Jákóbot áldja meg. Amikor Ézsau rájött, hogy áldását kapta Jákób, megfenyegette, hogy megöli testvérét, és Jákob elmenekült (1Mózes 27:1–28:7). Évekkel később Jákob és Ézsau találkoztak, és kibékültek (1Mózes 33).





Jákob és Ézsau is nemzetek atyái voltak. Isten megváltoztatta Jákob nevét Izraelre (1Mózes 32:28), és ő lett Izrael 12 törzsének atyja. Ézsau leszármazottai az edomiták voltak (1Mózes 36). Edom egy olyan nemzet volt, amely a későbbi években sújtotta Izraelt, és végül Isten ítélte meg (Abdiás 1:1-21).



Az Újszövetségben Ézsau elsőszülöttségi jogának eladására vonatkozó döntése az istentelenség példájaként szerepel – egy istentelen személy, aki a testi vágyakat a szellemi áldások elé helyezi (Zsidók 12:15–17). Ézsau negatív példájával arra tanít bennünket, hogy ragaszkodjunk ahhoz, ami igazán fontos, még akkor is, ha ez a test étvágyának megtagadását jelenti. Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség Jákob és Ézsau történetét használja Isten elhívásának és kiválasztottságának szemléltetésére. Isten az ifjabb Jákóbot választotta ki az Ábrahámi Szövetség folytatására, míg Ézsaut a gondviselés szerint kizárták a messiási vonalból (Malakiás 1:2-3; Róma 9:11-14).