Mi a beszámoló Annásról és Kajafásról?

Válasz



Annás és Kajafás két főpap, akiket Jézus nyilvános működése során említettek (Lk 3:2). A történelem abban az időszakban a főpapokat római uralkodók telepítették be és távolították el. Bár a Biblia nem írja le, a hagyomány szerint a rómaiak leváltották Annást, és Kaifást tették meg főpappá. Tehát hivatalosan Kajafás, Annás veje volt főpap Jézus szolgálata alatt, de Annás, az egykori főpap még mindig jelentős befolyást gyakorolt, és továbbra is főpapnak nevezték (János 18:13).



Amikor Jézust letartóztatták Gecsemánéban, Annás elé vitték, hogy kihallgatják (János 18:13; 19–23). Annás elküldte őt Kaifáshoz (János 18:24). A Szanhedrin is részt vett ebben a kérdésfeltevésben ( Máté 26:57 ). Jézust elvezették Kajafás házából, hogy Pilátus elé álljon (János 18:28), aki ezután elküldte Jézust Heródeshez (Lk 23:6–7), aki visszaküldte Pilátushoz (Lk 23:11). Pilátus végül kereszthalálra ítélte Jézust, miután háromszor is ártatlannak nyilvánította (János 18:38; 19:4, 6).





Jézus tárgyalását Annás és Kajafás előtt hamis tanúvallomások és egymásnak ellentmondó beszámolók jellemezték arról, amit Jézus tett és mondott (Márk 14:56). Jézus mindvégig hallgatott, és nem adott választ (61. vers). Kajafás kezdett kétségbeesni, hogy elég bizonyítékot talált Jézus megölésére, de aztán közvetlenül megkérdezte tőle: Te vagy a Messiás, a Boldogságos Fia? (61. vers). Jézus azt válaszolta: Én vagyok. . . . És látni fogod az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhőin (62. vers). Ekkor Kajafás megszaggatta a ruháit, istenkáromlónak ítélte Jézust, és átadta a csőcseléknek, amely megverte (63-65. vers).



Annást és Kajafást az ApCsel 4:6 is említi, amikor Pétert és Jánost kihallgatták a zsidó uralkodók előtt: ott volt Annás főpap, valamint Kajafás, János, Sándor és mások a főpap családjából. Péter eltelve Szentlélekkel, bátran válaszolt. A Názáreti Jézus Krisztusnak tulajdonított egy sánta meggyógyítását (ApCsel 3:1–10; 4:9–10), emlékeztette az uralkodókat, hogy keresztre feszítették Jézust, és kijelentette, hogy Isten feltámasztotta Jézust a halálból (ApCsel. 4:10). Péter azt is kijelentette, hogy az üdvösség senkiben nem található, csak Jézusban (ApCsel 4:12). A zsidó hatóságokat megdöbbentette a tanítványok viselkedése, különös tekintettel arra, hogy hétköznapi emberek voltak, és felismerték, hogy a tanítványok Jézussal voltak. Az uralkodókat nagyon megzavarta, mert az apostolok tanították az embereket, Jézusban hirdették a halottak feltámadását (ApCsel 4:2), és meg akarták állítani a mozgalom terjedését. Tehát Isten nyilvánvaló munkája ellenére megparancsolták Péternek és Jánosnak, hogy hagyják abba a Jézus nevében való tanítást. A tanítványok megtagadták. Az uralkodók tovább fenyegették őket, de nem tudták megbüntetni őket, mert az egész nép Istent dicsérte a történtekért. Mert a csodálatos módon meggyógyult ember negyven évnél idősebb volt (ApCsel 4:21–22).



Jelentős, hogy Kajafás akaratlanul is Jézus haláláról prófétált. Amikor a Szanhedrin azt tervezte, hogy megöli Jézust, Kajafás megszólalt: „Te semmit sem tudsz! Nem veszed észre, hogy jobb neked, ha egy ember meghal a népért, mint ha az egész nemzet elpusztul.” Ezt nem magától mondta, hanem főpapként abban az évben megjövendölte, hogy Jézus meghal a zsidó nemzetért. , és nemcsak ennek a nemzetnek, hanem Isten szétszórt gyermekeinek is, hogy összehozza és eggyé tegye őket (János 11:49–51; vö. János 18:14).



Bár Annás és Kajafás is összeesküvést szőtt Jézus ellen, és igyekezett gátolni az evangélium terjedését, Isten mindkettőt felhasználta tervének előmozdítására. Kajafásnak igaza volt; jó volt egy embernek meghalni minden emberért. Mivel ez az Ember értünk halt meg, a belé vetett hit által örök életet nyerhetünk (Efézus 2:8–10; Róma 5:12–20; Zsidók 7:27).