Egy keresztény republikánus vagy demokrata legyen?

Egy keresztény republikánus vagy demokrata legyen? Egy kereszténynek konzervatívnak vagy liberálisnak/progresszívnak kell lennie? Válasz



Az 501(c)(3) adómentes, nonprofit szervezetként a Got Questions Ministries nem támogathat politikai pártokat vagy jelölteket. Felszólalhatunk azonban bizonyos politikai kérdések mellett vagy ellen. Valójában azonban kevés politikai kérdés valóban spirituális kérdés. Példaként előnyben részesíthetjük az alacsonyabb adókat, de a Biblia nem támogatja az alacsony adókat; csak annyit mond, hogy becsületesen fizessük adónkat (Máté 22:15-21; Róma 13:6-7). Az adók és sok más kérdés (szociális biztonság, egyetemes egészségügy, oktatásfinanszírozás, bevándorlás, energia/környezet stb.) nem olyan lelki kérdések, amelyekkel a Biblia kifejezetten foglalkozik. Ennek eredményeként a keresztényeknek jó lelkiismerettel lehetnek nézeteltérései ezekben a kérdésekben.



Általánosságban elmondható, hogy a republikánusok/konzervatívok a kisebb kormányt és a nagyobb egyéni szabadságot részesítik előnyben, míg a demokraták/liberálisok/progresszívek inkább a társadalom és a gazdaság kormányzati felügyeletét részesítik előnyben. A konzervatívok a kapitalizmus mellett érvelnek, amely többnyire mentes a kormányzati irányítástól, míg a liberálisok/progresszívek inkább szocialista irányzatot mutatnak a kormány szerepét illetően. A Biblia nem támogatja kifejezetten sem a kapitalizmust, sem a szocializmust. Isten megadta a kormányoknak azt a szabadságot, hogy annyi hatalommal rendelkezzenek, amennyi szükséges ahhoz, hogy betöltsék Istentől kapott szerepüket, az igazságosság érvényesítésében és a társadalom rendjének kialakításában (Róma 13:1-7). Tehát a kormányzat méretét és hatókörét tekintve a keresztények lehetnek libertáriusok, konzervatívok, liberálisok vagy progresszívek. E meggyőzések egyike sem eleve gonosz vagy istentelen. A vitának azon kell alapulnia, hogy melyik rendszer teszi lehetővé a kormányzat számára legjobban Istentől kapott szerepének betöltését.





A politikailag konzervatív keresztények azzal érvelnek, hogy ahogy a kormányok egyre nagyobbak és erősebbek lesznek, a személyi szabadság csökken, és ha nem hagyják figyelmen kívül, a kormányzat kontrolláló, tekintélyelvű és elnyomó diktatúrává duzzasztja magát. Történelmi szempontból sok bizonyíték támasztja alá ezt az érvet. A liberálisok/progresszívek azzal érvelnek, hogy a kormánynak nagymértékben részt kell vennie a szociális szolgáltatások nyújtásában, a szegények, betegek, árvák, özvegyek, munkanélküliek stb. Ha ezek a szociális szolgáltatások nagyobb kormányzati ellenőrzést eredményeznek, a liberálisok/progresszívek hajlandóak meghozni ezt az áldozatot. A konzervatívok azzal érvelnek, hogy minél nagyobb szabadsággal rendelkezik egy társadalom/gazdaság, annál gazdagabb lesz. A liberálisok/progresszívek azzal érvelnek, hogy némi jólétet fel kell áldozni a nagyobb jó érdekében. Tehát bár lehet, hogy egy gazdasági/társadalmi/politikai rendszer jobb, egyik sem gonosz/erkölcstelen/bűnös. Mindkét rendszernek megvannak az erősségei és a gyengeségei, és történelmi szempontból mindkét rendszer bebizonyította, hogy képes eleget tenni a kormányzat alapvető bibliai felelősségének.



Bár az olyan kérdésekkel, mint a kormányzat mérete/hatóköre és a gazdasági rendszerek nem foglalkoznak kifejezetten a Szentírásban, határozottan vannak olyan politikai kérdések, amelyekkel a Biblia foglalkozik, például az abortusz (1Mózes 1:26–27; 9:6; 2Mózes 21:22). -25; Zsoltárok 139:13-16; Jeremiás 1:5) és a melegházasság (3Móz 18:22; Róma 1:26-27; 1Korinthus 6:9). A Biblia-hívő keresztény számára az abortusz nem a nő választási jogának kérdése. Ez egy Isten képmására teremtett emberi lény életének vagy halálának kérdése. A melegházasság támogatása egy olyan életmód-választás jóváhagyását jelenti, amelyet a Biblia erkölcstelennek és természetellenesnek ítél. Ezért a Biblia-hívő keresztényeknek támogatniuk kell azokat a kérdéseket/jelölteket, amelyek életpártiak, és támogatniuk kell azokat a kérdéseket/jelölteket, amelyek ellenzik a melegházasságot, és támogatják a házasság bibliai/hagyományos felfogását. Az, hogy ez a két kérdés felülmúlja-e az összes többi kérdést, személyes meggyőződés kérdése.



A Biblia azt tanítja, hogy a gyülekezet vezetőjének istenfélő, erkölcsös és etikus személynek kell lennie (1Timótheus 3:1-13; Titusz 1:6-9). Ennek a politikai vezetőkre is vonatkoznia kell. Ha a politikusok bölcs, Istent tisztelő döntéseket akarnak hozni, rendelkezniük kell egy alapvető erkölcsi és világnézettel, amelyre alapozhatják a meghozandó döntéseiket. Tehát ha egyértelmű erkölcsi különbség van a jelöltek között, keresztényként a jelöltek közül az erkölcsösebbet, becsületesebbet és etikusabbat kell választanunk.



Függetlenül attól, hogy ki van hivatalban, akár szavaztunk rájuk, akár nem, hogy az általunk preferált politikai párt tagja-e vagy sem, a Biblia azt parancsolja, hogy tiszteljük és tiszteljük őket (Róma 13:1–7; 1Péter 2:13). 17). Imádkoznunk kell azokért is, akiknek hatalmuk van felettünk (Kolossé 4:2; 1Thesszalonika 5:17). Nem kell egyetértenünk velük, sőt nem is kedvelnünk kell őket, de tisztelnünk és tisztelnünk kell őket. A politika mindig is nehéz kérdés lesz a keresztények számára. Ezen a világon vagyunk, de nem e világból valók vagyunk (1János 2:15). A politikában részt vehetünk, de nem szabad a politika megszállottjainak lenni. Végső soron mennyei gondolkodásúnak kell lennünk, jobban törődnünk Isten dolgaival, mint e világi dolgaival (Kolossé 3:1-2). Jézus Krisztus híveiként mindannyian ugyanannak a politikai pártnak a tagjai vagyunk – monarchisták, akik várják királyuk visszatérését (Jelenések 19:11-16).



Top